(Az eredeti cikk 2013. július 16-án jelent meg a horgaszvidek.wordpress.com oldalon. Szerző: Dergez Péter)
Ha élményt akarsz szerezni a négyéves fiadnak, egy éjszakai pecakaland tökéletes esemény számára.
Persze akkor ha már te magad is tudod kezelni a dolgot, és minden mellett tudsz rá is figyelni.
Ne félj, horgászhatsz eleget éjjel, ő még a legtöbb időt a sátorban fogja alvással tölteni.
Pecakaland indul!
Múlt héten pénteken levittem kisfiamat, Kendét, Olaszra, mert már nagyon izgatta ez a sátorbanalvósdi.
Egy héten át izgult, várta, hogy végre a szülinapjára kapott hálózsákban alhasson sátorban (oké, oké, falusi ember lévén kitehetem a sátrat a kertbe, de, ugye, neki még több esze van ennél, hogy beérje vele, ha kaland, akkor kaland).
Leértünk majdnem nyolcra, bevittem a ¾ köbméter cuccot három fordulóval, sátorverés (jémiez-petróleumlámpa – és hol kell bekapcsolni -…).
Megkevertük az etetőanyagot, majd közölte hogy aludni megy. Fogmosás, hálózsákba bújás, apa mesél egy percet, és már alszik is.
Összeraktam a spiccbotot (miután a picker spicceit már megint otthon hagytam…kkkhrrrr, síkideg), etetés, aztán gondoltam, irány a keszegcsorda.
Persze valami afrikai jószág volt az első, nem is kicsi, hiába a két tag begumizva, elszállt a 14-es előke, közöm nem volt a dologhoz.
„Derűs estét!”
Közben az eső hol csepergett, hol elállt. Nem tartottam tőle, nem ígértek esőt éjjelre (hazug disznók), a sátor meg a kis esőt bírja (elvileg).
Persze tíz percenként voltam leskelődni a sátornál, hogy alszik-e a trónörökös, meg amikor kicsit jobban esett, behúzódtam én is.
Két keszeget fogtam , igaz, kb. négyszer dobtam be a horgot.
Fél kettőkor már erős csuklással küzdhetett az időjárás-előrejelző oldalak adminjai édesanyjának zöme, éktelen villámlás és dörgés közepette emlegettem őket.
Amikor már úgy esett, hogy folyt be a sátorba a víz, már ébresztettem is Kendét, ráadtam az esőkabátot, gumicsizmát, és közöltem vele, hogy kimegyünk a kocsihoz vele meg két táskával, és hazaviszem, aztán visszajövök a cuccokért.
Néz rám bután. „Apa, inkább add ide a fejlámpámat, és szedjük össze a cuccot, ne hagyd itt!”
Nekem kb. itt lett vége a fejemben pánikszerűen kavargó gondolatoknak, és jöttem rá, hogy ez neki egy hatalmas Kaland. Nagy K-val.
Ha tudna fütyülni, még fütyörészett is volna a szakadó esőben , dörgés villámlás közepette.
Sátorbontás, bőrig ázás, két forduló a kocsiig, séta az esőben…hétfőn ő lesz a legmenőbb a kiscsoportban.
Vasárnap már horgászként és nem apaként kárpótoltam magam pecaügyben a Fekete-vízen.
Egyórás villámlátogatás (elzavart a vihar) hű fegyverhordozóm, Sancho Tomi társaságában.
Szép kics csuka lett a jutalom, mielőtt hazazavart egy újabb vihar minket.
