Vadvízi horgászat a Mura-völgyében

(Az eredeti cikk 2014. június 25-én jelent meg a horgaszvidek.wordpress.com oldalon.)

A horgászat mindig is nagy kaland volt, de a vadvízi horgászat különleges élményt jelent, ahol nemcsak a halakkal, hanem magával a természettel is meg kell küzdeni. A Mura-völgy vadvizei, bozótos partjai és változatos halfaunája minden horgásznak felejthetetlen pillanatokat kínálnak. Ez a cikk egy igazi vadvízi horgásztúra élményét mutatja be.

Kevés olyan hely van Magyarországon, ahol ne jártam volna, de legutóbb egy olyan helyre kaptunk meghívást, ami eddig kiesett. Az internet jóvoltából egy közösségi oldalon összeismerkedtünk Imivel és Ricsivel. Igaz, Ricsivel már találkoztam egy pergető versenyen. A közös nevező már megvolt.

Így jutottunk el a Mura-völgyébe, Zala megyébe, egy vadregényes, igazi vadvizes területre, ahol nemcsak a vízzel, de a növényzettel, és nem mellesleg a rengeteg szúnyoggal is meg kell küzdeni. Így minden adott volt egy remek pecás hétvégéhez.

Első este: megismerkedés, vacsora és tervezés

Pénteken, meló után Big T-vel (aka Nagy Tamás) karöltve elindultunk Zala megyébe. McFly és DP már úton voltak. Vacsora előtt oda is értünk. Welcome drink, gyors megismerkedés, és jött a meglepetés. 170 km-t kellett utaznunk, hogy bográcsban készült szarvas pörköltet kapjunk vacsorára. Gyorsan el is fogyott a bogrács pörkölt, sőt, még a bográcsot is kitörölgettük, annyira finom volt.

Leöblítettük a helyi szőlőhegy terméséből készült borral. Így volt kerek a vacsora. Egy kis beszélgetés vacsora után, megbeszéltük a másnapi peca részleteit, és 1-2 légy is elkészült közben, majd azon kaptuk magunkat, hogy közel jár az idő éjfélhez. Mindenki elvonult a szobájába, hogy cirka 4,5 óra alvás után felkeljünk, és elinduljunk felfedezni a Mura-völgyi csodát.

Reggel: indulás a vadvízi horgászatra

Reggel megjöttek a túravezetőink, irány a víz. Beültünk a kocsikba, egy jobb kanyar, egy bal kanyar, át a hídon, és már kint is voltunk a semmi közepén. Vagyis ott volt minden. Végeláthatatlan búzatábla, csend, felkelő nap, és a patakpart. Szétosztottuk a bandát, az egyik csapat a felső szakasz felé vette az irányt, a másik meg az alsó felé.

Imi volt a vezetőnk. DP-vel a felső szakasz felé vettük az irányt. A kis terepjáróval törtük az utat az ember nagyságú gazban. De a helyi erő tudta, merre kell menni, majd megálltunk a pisztrángosnál. A név hallatán felcsillant a szemem, hogy lehet pisztrángot fogni, de mint kiderült, ez csak a neve, nem a valóság. Azért pisztrángos a pisztrángos, mert a vízben lévő kövek mögé beállnak a domik, és kiugranak a beeső csaliért.

A peca kezdete: horgásztippek vadvizeken

A vadvízi horgászat során fontos, hogy figyelj a víz sodrására, a növényzetre és a halak természetes rejtekhelyeire. A helyi erő, Imi, elsőként húzott halat – nagy előny, ha ismered a terepet! Aztán mi is belehúztunk, szebbnél-szebb domikat sikerült fognunk. És csak fogtuk, és fogtuk, és fogtuk őket. Azon kaptuk magunkat, hogy dél van. Menni kellene a megbeszélt találkahelyre ebédelni, ahol már 15 perce vártak minket.

Megérkeztünk, de még Ricsi a vízben állva dobál, Balu meg gázol a vízben. Nem csak mi éreztük magunkat jól a felső szakaszon. Mint kiderült, Balu igen csak belehúzott reggel. Fogott egy akkora balint, hogy alig tudta lefotózni. Még kaja előtt gyors eszmecsere, és egy kis dicsekvés, hogy ki, mivel, mekkorát, mikor…

Délutáni peca és helycsere

Gyors kaja, kávé, aztán irány a víz. Hihetetlen volt a délelőtt. Nem reggeliztem, és akkor szembesültem a dologgal, hogy ennem kellene, amikor ebédhez készülődtünk. Annyira magával ragadott a peca, hogy szinte megszűnt létezni minden körülöttem.

Helycserés támadás következett. DP-vel elindultunk az alsó szakasz felé. Nekem nem titkolt vágyam volt, hogy balint fogjak. Balu balinja láttán meg főleg. Amióta az Ipolyon elcsíptem pár balint legyezve, azóta meg vagyok veszve egy legyes balinozásért.

Az alsó szakasz annyira nem volt kegyes hozzánk, de kit érdekelt ez már. Annyira magával ragadott minket a táj, hogy az sem érdekelt volna, ha egész nap csak a zsinórt áztatjuk. Közben Big T is lejött. Kialudta magát a hajtós hét után, és újult erővel vette üldözőbe a domikat a partról pergetve.

Naplemente és esti összegzés

Gyorsan eljött a nap vége, és még a másnapi murai helyszíneket meg sem néztük. Gyorsan kocsiba csaptuk magunkat, és irány a Mura. Jólesett a naplementénél egy kicsit ejtőzni a parton. Balu jól megérdemelt pipáját pöfögtette, DP meg a kezét nézegette. „Megharapta” valami bogár.

Ricsiék meg egy rablásra próbáltak dobálni, hátha horogra akad az elkövető. De nem jött össze végül. Este fáradtan, elcsigázva mentünk a szállásunkra, ahol újult erővel elkezdett Balu és DP legyeket kötni. Én annyira fáradt voltam, hogy kettőig nem láttam már. Gyorsan el is aludtunk, de a hajnal ismét eljött.

Másnap: újabb próbálkozások, a vadvízi horgászat tanulságai

Big T és én maradtunk a patakpecánál, a többiek lementek a Murára szerencsét próbálni. Ez a nap más volt, mint az előző. Sokkal erősebben sütött. 😛 És mintha a szúnyogok is többen lettek volna! Szóval kemény peca elé néztünk.

A balinok és a domik elkerültek bennünket. Viszont rátaláltam a nyerő küszös csalira, és elkezdtem aprítani őket. Csak azt fogtam, amíg a többiek vissza nem jöttek a Muráról. Ott is gyengén fogtak a fiúk. Nagy valószínűséggel a nagy meleg miatt, vagy érezték a közelgő hidegfrontot a halak.

Ebéd után a többiek elindultak felfelé a felső szakaszra, halakat keresve. Mi Ricsivel ketten elkezdtünk pergetni, elindulva a sodrásnak felfelé. Ricsi 1-2 domit ki is csapott a vízből. Aztán jött egy meglepetés hal, egy gyönyörű színekben pompázó csapó. Gyorsan felraktam a tuti csapós pici wobimat, és dobás.

Tekerek kettőt az orsón, és máris megjött az első halam. Gyönyörű szép sügér. Fotózás, és ment is vissza. Következő dobásra jött még egy, és a következőre is. Ricsi kikerekedett szemekkel nézte a 3 cm-es tuti csalit. Kb. 3-4 éve vettem Szlovákiában ezt a wobit, de fogalmam sincs, hogy mi a márkája.

Tanulság? Vissza kell jönni!

Aztán ennek a pecának is vége lett. Délután 3-kor már a szálláson pakoltunk. De még a hely varázsa és hatása alatt voltunk mindannyian. El kellett telnie 2-3 napnak, hogy ülepedjen a rengeteg élmény, egyhangú véleménnyel: vissza kell jönnünk ide idén még egyszer!