(Az eredeti cikk 2014. május 2-án jelent meg a horgaszvidek.wordpress.com oldalon.)
Április 30. Vége a sügér és süllő tilalomnak.
Már régi vágyam volt, hogy Orfűre, a Pécsi-tóra lemenjek kifejezetten csak a csapó sügér miatt.
Orfűi urbanizáció
Reggel leértem Orfűre, gyönyörű idő volt, szélcsend, szikrázó napsütés, és azok a hangok!
Nádi rigó, elektromos kapásjelző…
Nem tudom, hogy mi volt most itt, de mindenkinek kiabált a kapásjelzője.
Ezt az ordenáré csipogást már csak a felkelő nappal erősödő sarokcsiszolók, és fűkaszák hangja szárnyalta túl.
Igazi tóparti idill.
Úgy 8 óra magasságában jött meg az első apróság, aztán jöttek sorra a társai.
De tényleg csak apróságok voltak.
Mivel egyiknek sem akadt meg a horog a szájában, viszont a kis mohó ragadozók nem engedték el a pici tvinyó vagy a DS csali farkát.
Hihetetlen, mennyire kis agresszív dögök. Amit megfog, azt nem ereszti.
Csukára sügér??
Amíg nem kezdett el egy kis szellő fújdogálni, annyi balin rablást láttam, hogy ne tovább.
Kedvet is kaptam egy kis balinozásra, de csalik hiányában csak a kedv maradt.
Ahogy telt, múlt az idő, egyre több járókelő volt már a parton, a sétányon, így átmentem egy másik helyre, ahol kevesebb ember volt körülöttem.
Óvatosan felmentem a stégre, és a csónak alól rögtön vagy 4-5 db sügért sikerült kipiszkálnom.
A nagyobbak viszont elmaradtak.
Ott voltak a csónak alatt, de nem tudtam őket felbosszantani, nem úgy, mint a szomszéd horgász, aki nem volt rest, és élménybeszámolót tartott nekem a sügérrel való csukázásról, miszerint itt a legjobb csalihal csukára a sügér.
Amint ezt a mondatot elmondta, összepakoltam, és tovább is álltam bunkó módon.
De legalább stílusosan távoztam, ahogy a „kolléga” érkezett. Köszönés nélkül.
Mon amur
Kiálltam a „kőzátony” legvégére. Oda legalább nem jön ki utánam senki.
Második dobásra elnehezedett a bot a kezemben. Basszus, mi a picsát akasztottam?
Szép komótosan jött felém.
De piszok nehezen a finom cuccal.
A hínárból aztán feljött egy 7-8 kiló körüli döglött amur. :/
Hátában meg a jig horog.
Még vagy 2-3 métert vontattam, aztán kiakadt a kabátból.
Csukák egymás után
Elkezdtem dobálni a kövezés másik oldalát, és erős rávágás után hatalmas szaltót dobott egy kis bicska csuka.
Hihetetlen, milyen légi mutatványt adott elő nekem.
Gyors horogszabadítás, és ment is vissza.
Következő dobás a vízibringák előtti placc volt.
Ismét rávágás, és szinte lemásolta az előző mutatványát a csukakoma. Ismét gyors horogszabadítás, és ment vissza.
Kiálltam teljesen a kő rugany végére, és dobáltam a messzi távolba.
Csapó sügér, végre
A lábam előtt erős koppintás, és egy sügér vigyorgott velem szemben a víz felszínén.
Na, végre, őket kerestem eddig.
Kiröptettem a kezembe, visszaengedtem, és dobás újból.
Megint egy szebb…
Sikerült 30-40 dkg-os sügérből fogni vagy 5-6 darabot, amikor a déli harangszó helyett elkezdett piszkosul dörögni az ég.
Zápor, zivatar, jégeső
Gyorsan összekaptam a holmim, és beültem a kocsiba.
Ha már leültem, akkor megettem a szenyókat, és az eső is elkezdett esni.
Aztán hirtelen kopogni kezdett valami a kocsin. Fasza…jég…
Gyorsan szúrtam egy egyest, és irány a fák alá. 1:38 percet ültem a kocsiban, és néztem ahogy esik a jég.
A csapó sügér kedvéért indultam el, fogtam is belőlük, ha nem zavar haza a jégeső, tökéletes a nap.