(Az eredeti cikk 2013. október 23-án jelent meg a horgaszvidek.wordpress.com oldalon.)
Hajnal három. Összekapom magam, és irány a megbeszélt helyre. 3:40-re pontban meg is érkezett mellém egy nagy fekete autó.
Kicsit ijesztő volt, amikor a nagy autó megállt mellettem, és hirtelen végigfutott az agyamon, hogy most kiszáll belőle két nagy darab ember, és itt a vég!
Felnégyelnek, és beraknak a csomagtartóba. De csak Andris és Marek szált ki a kocsiból.
Kora reggel a pergető verseny helyszínén
Gyorsan felvettük DP-t, és irány Lajosmizse. Tavaly hét fogott csukával a tizedik helyen végeztem, így most is bíztam a jó szereplésben.
A nagy ijedségre, és a nagy hidegre való tekintettel, és persze arra, hogy kicsit korábban értünk ki a vízpartra, előkerült egy üveg kajszibarack pálinka DP táskájából.
Így mire feljött a nap, és megérkeztek a versenyzők is, mi már büszkélkedhettünk „a legvidámabb csapat” címével.
Igaz, hárman ittunk, a sofőrünk meg csak rajtunk röhögött. De sikerült az üveg pálinkának a seggére vernünk! 😀 😛
Sorsoláskor aránylag belehúztunk, nem kellett annyira sietnünk az indulással, így félő volt, hogy leállnak azokra a helyekre, amiket kinéztünk magunknak.
Gyorsan beálltunk a szabad helyekre, és vártuk a dudaszót.
A pergető verseny
Megszólalt a duda, és mindenki elkezdte csapdosni a vizet. Szó szerint habosra.
A 68 versenyző egyszerre kezdett el dobálni. Erős kezdést követően gyors visszaesést produkáltam (két csuka lett a vége).
DP és Marek viszont belenyúlt, vagyis beleállt a tutiba, és sorra fogták a csukákat.
A verseny végére mindenki megfáradva, és piros arccal ült le ebédelni.
Az eredményhirdetésen pedig izgulhattunk, hogy DP és Marek jó szereplése hányadik helyre lehet elég.
Marek harmadik lett öt csukával, DP pedig az első! Nyolc csukával, és a legtöbb fogott halért járó díjat is bezsebelte. 🙂
Piszok jó versenyen vagyunk túl. Nagyon jól éreztük magunkat (köszönhető a kajszibarack pálinkának is).
Kellőképpen elfáradva, de annál vidámabban indultunk haza.
