(Az eredeti cikk 2013. december 28-án jelent meg a horgaszvidek.wordpress.com oldalon.)
Elmúlt a karácsony. Kicsit örülök is neki, mert végre pihenhetek pár napot.
Mivel a párom és az én családom sem Pécsen, és nem is Baranya megyében élnek, ilyenkor nekünk utazással telik az ünnep.
De ha már utazok, és hazalátogatok palócföldre, nincs olyan, hogy ne járjak az Ipolynál.
„Ott bújik e szép folyó,
hol mélyen ülnek a fák,
útja – mint az élet – kanyargó.
Ódon hegyek védik útját,
s ő lassan mossa vén partját.”– Arany-Tóth Katalin: Az Ipoly
A karácsonyi nagy sürgés-forgás, evés-ivás után pont kapóra jött a kirándulás.
Sajnos már nyáron sem volt valami sok víz a mederben, de így télvíz idején a zsilipek is „csurgóra” állítva nem tettek jót a folyónak. Katasztrofális a vízszint.
Pár kilométeres szakaszt jártunk be, de legtöbbször autóval mentünk a part mellett, mert a vízszint cirka 1,5-2 méterrel lejjebb van a meredek parttól, lejutni lehetetlen, és a zsilipek megnyitásával a halak is búcsút intettek a folyónak.
Legalábbis ezen a részen. Néhol 30-40 cm mély a víz.
Valahol ~1 méter szélesen folydogál a medrében, néhol meg a medertöréseken zubog át a víz.
Az Ipolynál az idei téli pergetés nem hozott halat, és sajnos a csukák is leúsztak a Dunába. Így maradt a kirándulás, és a fotózás.
