(Az eredeti cikk 2013. december 24-én jelent meg a horgaszvidek.wordpress.com oldalon.)
Volt egy felejthetetlen találkozásom Halásszy-val nem is olyan rég.
Ráadásul még Döme és Atyafi társaságában tölthettem el egy hétvégét a kertek alján.
Ezt a hétvégét még hetekkel később is emlegettük, hogy mennyire jól éreztük magunkat, hogy milyen jó is volt tengeralattjáró szirénájára ébredni hajnalban.
Egyszer aztán kaptam egy emailt Atyafitól, hogy mi lenne, ha a Dráva partján megvendégelnénk Halásszy-t?
Azonnal benne volt mindenki, és már vártuk a napját a találkozónak.
Aztán Atyafinak köszönhetően, vagy csupán a véletlenek játszottak a kezünkre, de a téli napforduló napjára sikeredett összehozni.
Így kapott egyfajta misztikus köpenyt a leghosszabb éjszaka a Dráván.
Barátok, peca, tábortűz
Bevallom, hogy nem igazán ismerem a Drávát, de egy folyót megismerni egy élet is kevés.
Úgy döntöttem, hogy a menyhalaknak adok még egy esélyt, így a pecabotok otthon pihentek.
Döme volt most a sofőröm, így Halásszy-val egy welcome drinket el is fogyasztottunk a drávai naplementében.
Volt a helynek valami misztikus varázsa.
Nem voltam még itt, és valami csoda tárult elém, ahogy kicsit sikerült kinyitni a szemem, és sikerült átsiklanom a természet védőburkán.
Sikerül megpillantani a táj pillanatnyi csodáit.
Olyan dolgok kerültek szóba, mint könyvek, filmek, kultúra, és azért pár horgász sztori sem maradhatott ki. Szigorúan a jókedv jegyében.
Ritka manapság, hogy olyan csillagosnak lehet látni az eget, mint mi láttuk.
Zéró fényszennyezés, maximum a tábortűz lángja homályosította el az égbolton elterülő milliónyi égitest fényét.
Hihetetlen látvány volt, ahogy sorra kirajzolódtak előttünk a különböző csillagképek.
Ajánlanám mindenkinek a csöndet egy vízparton, és két-három embert társaságnak, akikkel azonos hullámhosszon vannak.