(Az eredeti cikk 2014. március 10-én jelent meg a horgaszvidek.wordpress.com oldalon.)
Visszafordíthatatlanul közelít a tavasz.
Egyre hamarabb világosodik, egyre hangosabbak reggelente a rigók, és egyre több horgász van a vízpartokon.
Nincs mese, kezdődik a szezon.
A nagyon várt tavaszi peca
Igaz, ha jól belegondolok, nekem már több éve nem is volt szünet telente.
Mindig megtaláltam a módot, hogy horgászhassam.
Vagy a horgásztársakkal össze tudtunk ülni egy hangulatos kis helyen, és jókat beszélgettünk.
A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejü cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng – ugye zeng, ugye zeng a szived?– Áprily Lajos: Március
Most nem pergető bottal érkeztem a partra, legyezni készültem.
Ráadásul Big T. péntek délután megfogta itt élete első legyes halát (megjegyzem, nem is akármekkorát).
Szóval minden adott volt egy jó pecára.
A műlegyezés élményei
Ahogy a vízpartra értem, cirka 6-8 fős kócsag „pecázott” a vízen.
Szeretem a madarakat, de tudtam, hogy ahol ott vannak, bizony aprították a halállományt is (akkor már egy kb. 2-3 kiló körüli domi feküdt a fűben átlyukasztott testtel).
Gyors szerelés, és már lendítettem is a zsinórt.
Tavaszi peca ez a javából, bár a levegő még nem igazán mondható melegnek, és még a nap is elbújt a felhők mögé.
Így a száraz legyeket hanyagoltam, és streamerrel próbálkoztam.
DP adott egy igen tetszetős legyet, gondoltam, megpróbálom.
Nem is telt bele sok idő, olyan kapásom volt, hogy a botot majd kiszedte a kezemből a hal.
Sajnos nem akadt.
Jött a következő dobás, és megint.
Az adrenalintól a lábam remegett már, így kicsit nehéz volt odafigyelnem a dobásra.
Sikerült is egy jókora gubancot beszereznem.
Gyors előkecsere, és most feltettem egy wooly bugger-t.
Nehezebb is mint a streamer, talán nem fogok gubancolódni vele.
Az első dobásra sikerült akasztanom egy 35-40 cm-es csukát.
Majd összepisiltem magam. 5-ös bottal előke nélkül…
Sajnos el is ment, mert a 14-es monofil előke nem a csuka szájának van kitalálva.
Közben felhívtam DP-t, mert a rendes barát mindig gondol a barátjára, főleg akkor, ha az nem tud menni horgászni. 😛
Főleg, ha még én is ébresztem, az valami fergeteges élmény lesz! 😛
Na, szóval, lényeg, hogy Petivel kell beszélnem reggelente telefonon, hogy tudjak halat fogni. 🙂
Sikerült 6 db domit fognom röpke 4 óra alatt.
De mivel ennyi volt szombatra tervezve pecából, így hát fájó búcsút vettem a kis pataktól.
Meglepetés az ünnepeltnek
Gyorsan eljött a délután 3 óra. Irány Orfű, Pécsi-tó partja.
Mire odaértünk Big T-vel, már Atyafi a gát oldalán nézte a helyieket.
Kis idő múlva megjött DP és kis családja is.
Majd végül Szári Zsolt is berobogott. (Szeretnék Zsoltnak gratulálni az új munkájához, mert ő lett a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. frissen kinevezett vezérigazgatója).
Ez a kis csapat volt Bazsi szülinapi meglepetése.
Elindult a kis kocsikaravánunk a helyszínre, ahol a meglepetés tényleg meglepetés volt.
Balázsnak sikerült egy jó születésnapot összehoznunk.
Ehhez kellett Zsolt nagyszerű halászleve, és a többiek társasága is.
