(Az eredeti cikk 2014. február 20-án jelent meg a horgaszvidek.wordpress.com oldalon.)
Kicsit szokatlan, hogy februárban ilyen idő van.
A téli tavasz ellenére nehezen tudtam eljutni mostanában pecázni.
Aztán sikerült a mostanában zsúfolt napjaim közé beiktatni egy délelőtti pecát.
Ahogy leértem a „kis” patak partjára, szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy árad, nagy a víz, koszos, és még sár is van.
Szóval épp ideális a magamfajta „bolondnak”.
Senki nem lesz rajtam és a gázló madarakon kívül.
Aztán tévedtem, mert találkoztam hattyúkkal, vadkacsákkal is. 😛
Számtalan énekes kis madár élvezte a nap melegének jótékony hatását, és olyan koncertet adtak… hihetetlen volt.
Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy egy olyan pici, törékeny kis állatból, hogy a fenébe tud jönni ilyen erejű hang?
Na, nem is ez a lényeg, hanem a friss levegő, csend és nyugalom.
Remélem ez a nyugalom megmarad egész évre, és kitart a madarak hangereje jövő tavaszra is!
Görbüljön! 😉
