(Az eredeti cikk 2013. augusztus 11-én jelent meg a horgaszvidek.wordpress.com oldalon.)
Lehetne ódákat zengeni minden egyes horgászatról, de minek! Lehetne mutogatni a szebbnél-szebb fogásokat, de minek!
Irány a természet!
Sokkal többet ér az, amikor ott vagy és csinálod.
Amikor csend vesz körül, és figyelheted a természet hangjait.
Figyelheted a madarak énekét, a tücskök ciripelését.
A hajnali napfelkelte, mikor kinn ér a vízparton, majd ahogy emelkedik a nap, úgy élénkül meg körülötted minden.
Az éltető napfény hatására beindul az élet.
A műlegyezés másfajta érzésvilág
Amikor kint vagyok a vízparton, egyszerűen megszűnik minden hétköznapi gondolatom, nem agyalok feleslegesen semmin.
Valahogy megtisztulok, megtisztul az agyam, és a lelkem szárnyalni kezd, együtt a már idegesítően körülöttem zümmögő legyekkel, és a magasban röpködő madarakkal.
Lemászok közvetlenül a víz mellé, és kezembe veszem a horgászbotot. Felrakom a csalit, és már dobok is, nem foglalkozva a körülöttem lévő világgal.
Valahogy ezért is fogott meg most a műlegyezés.
Teljesen egybe tudok olvadni a bot mozgásával, a csali röptével, koncentrálva a bot tartására, a zsinór lendítésére.
Szabadságot ad ez a fajta horgászat.
