(Az eredeti cikk 2013. augusztus 23-án jelent meg a horgaszvidek.wordpress.com oldalon.)
Idestova már hetedik éve járunk augusztus 20-a környékén az Ipolyra, egy össznépi pecázásra a család bevállalós tagjaival.
Horgászat az Ipolyon: otthon vagyok
Kezdetben csak Édesapámmal ketten költöztünk ki a folyó partjára, ma már négy sátor volt a táborhelyünkön, és heten etettük a szúnyogokat.
Kicsit a nyugalom szigete ilyenkor ez a környék mindannyiunk számára.
Pénteken meló után autóba ültünk párommal, és irány Nógrád megye.
Szüleim már tárt karokkal vártak, mivel nem igazán van lehetőségem sűrűn hazalátogatni.
Összepakoltuk a pergető és műlegyes cuccot (igen a műlegyes cuccot), kocsiba be, ablakot le, könyököt ki és irány a víz.
A fehér pólóban Édesapám tűnik fel pár fotón. Sikerült őt is kicsit bevezetnem a pergetés rejtelmeibe.
Horgászat az Ipolyon: forró nyár, kevés víz
Sajnos nagyon alacsony az Ipoly vízszintje.
A zsilipek felett 2,5-3 m mély víz van, de alatta 50-60 cm végig.
Gázolós pecához a legjobb, de a halak is eltűntek a vízzel együtt.
Nehéz volt a halfogás, de azért elcsíptem egy-egy példányt.
A melegben fel tudott az ember frissülni a hűs folyóvízben.
Ez a kis kiruccanás maga volt a megnyugvás.
Se telefon, se internet, se újságok, se munka – csak a csend.
Párom átesett az első sátoros, táborozásos élményén.
Főztünk, jókat nevettünk, beszélgettünk, és nem mellesleg sokat pecáztunk.