(Az eredeti cikk 2013. március 1-jén jelent meg a horgaszvidek.wordpress.com-on.)
Azt mondják nálam okosabbak és tapasztaltabbak, hogy a finomszerelékes horgászokat egy vékony hajszál választja el a pergetéstől. Nem igazán hittem ebben a dologban, amíg bele nem kóstoltam a pergető horgászatba.
Pergető horgászat, az új szerelem
Az elmúlt egy-másfél évben szinte csak a ragadozó halak keresésén és felbosszantásán tevékenykedtem.
Persze azért nem hanyagoltam el a feeder- és match-botos horgászatot sem, de valahogyan nagyobb hangsúlyt fektettem ebbe a módszerbe.
Igazából akkor fertőzött meg, amikor megfogtam az első süllőmet. Annyira szép volt a hal, hogy valahogy elragadott magával a fogás élménye, varázsa. Szó szerint megfertőződtem.
Az előző írásomban egy pergető versenyen szerzett tapasztalataimat, élményeimet osztottam meg, most is szeretnék betekintést adni a versenyen szerzett tapasztalataimból.
Újabb verseny várakozással telve
Nem feltétlenül kell egy versenyen nyerni vagy dobogós helyet szerezni. Igazából legtöbbet azokból a versenyekből lehet tanulni, amin nem szerepeltünk valami jól.
Lehet gondolkodni, hogy hol hibáztunk, vagy mi az, amit másként kellett volna csinálni. Vagy csak egyszerűen nem evett a hal, ugye!
2012-ben került megrendezésre az egyik kedvenc pontyos vizemen (Vasasi-horgásztó) egy pergető verseny.
Az itt horgászók körében már közismert a jó csuka állomány, ezért a verseny híre hallatán gyorsan betelt a nevezési létszám.
Mivel november végét mutatta a naptár, már elkelt a forró italok melengető hatása.
A versenyre igen sok olyan horgász nevezett, akik rendszeresen látogatják a vizet és ismerik is azt, így nem ígérkezett könnyű versenynek.
Maximum bizsergés, zéró hal
Nevezés sorrendjében kihúztuk az indulási sorszámokat, és mindenki elfoglalta a kiszemelt helyét a vízparton, ahol sejtelmesen kémlelte a szomszédokat és a vizet – vajon mit rejt a szomszéd doboza és vajon mikor jön az első hal?
Azt vettem észre, hogy nekem az utóbbi pergető versenyeimen az első egy-másfél órában sosem sikerül halat fognom, ami még nem jelenti azt, hogy veszve van a dolog.
Betudható a rossz helyválasztásnak, vagy egyszerűen nem találtam meg a „nyerő” csalit. Most sem volt ez másként.
Láttam a tavon, hogy egy-két helyen fogtak már halat, és mentek mérni.
Ilyenkor akarva-akaratlanul is elkezd agyalni az ember, hogy mit is csinálhat rosszul, majd idővel (legkésőbb az első kifogott hal után) rájön, hogy semmi gond nincs itt!
Váltsunk stratégiát!
Egyelőre még nem érzem igazán a többi műcsalival való pergetést, ennek megfelelően plasztik csalikkal csapkodtam a vizet a versenyek zömén.
Ámde néha bele kell nyúlni a műcsali arzenál azon részébe is, amit kevésbé használ az ember. Ez meg is történt, mivel nem igazán volt étvágyánál a célhal, a csuka.
Feltettem hát egy kisebb wobblert. Vesztenivalóm nem volt vele. És az első dobás varázsára sikerült fognom egyet.
Ezen felbuzdulva kezdtem elővenni a különböző kishal utánzatokat, de sajnos nem jártam sikerrel.
Viszont, ha versenyben akartam maradni halat kellett fognom, így hát visszatértem a plasztik csalijaimhoz – és nem bántam meg.
A plasztik csalikra való visszatérésnek meglett az eredménye, hisz a verseny végéig sikerült még két csukát a szákba terelnem, így három fogott hallal reménykedhettem.
Igaz, a pergető versenyek nem kilóra és nem darabszámra kifogott halakban, hanem centiben mérik az eredményt, így nem lehet tudni, hogy az adott fogással hol végez az ember.
Összesítés, eredmények
A verseny után jólesett mindenkinek a finom ebéd, mert hiszitek vagy sem, a horgászatban igen is el lehet fáradni!
Ebéd után jött az eredményhirdetés. Mindenki jókedvvel várta az összesítést, kíváncsi volt a másik horgász fogására.
Folyt az eredményhirdetés, de a nevem csak nem akarták mondani. Némi várakozás után azonban én is ott voltam, így sikerült a dobogó képzeletbeli második fokára felállnom!
Még egy plusz öröm ért ezen a versenyen – a legifjabb versenyzőnk is sikeresen vette az akadályt a felnőttek között, sikerült halat fognia.
Sőt, nagy örömére díjat is kapott, így büszkén állhatott közénk egy fotó erejéig.
A verseny tanulsága mindenképp az, hogy bízzunk az általunk kedvelt, és sikerrel használt csalikban, nem számít, hogy körülöttünk a többi horgász mivel fogja a halakat, előbb vagy utóbb sikeresek leszünk.
Nem szabad feladni a bevált dolgokat, mert nem sikerülhet minden elsőre. Az is sokat számít, hogy ki mennyire ismeri az adott vízterületet, ám ez sem mindig mérvadó.