(A cikk 2013. január 27-én jelent meg a horgaszvidek.wordpress.com oldalon.)
Adódik minden évben, hogy néhány csodálatos napot eltöltünk szeretett kis folyócskánk, az Ipoly partján.
Hagyományteremtő családi peca
Minden úgy öt-hat évvel ezelőtt kezdődhetett, amikor édesapámmal gondoltunk egyet, és kihasználva az augusztus 20-i hosszú hétvégét elmentünk kettesben horgászni az Ipolyra.
Azóta ez minden évben megismétlődik, nagy örömömre gyarapodó társaság keretein belül.
A nyugalomért, a természet szeretetéért, és Isten tudja még, hogy miért, de a családom számos tagja csatlakozik erre a pár napra hozzánk, és a kezdeti két fős csapat mostanra kilenc főre duzzadt fel.
Még mondják, hogy a horgászat nem hozza össze az embereket – hát még a családot!
Próbálunk minden évben máshol tábort verni, így még változatosabb a dolog, és mindig más arcát mutatja a folyó.
Az Ipolyról
Ha még nem hallottál sokat az Ipolyról, tudd, hogy Szlovákiában, a Vepor-hegységben ered, az Ipoly-hegy tövében (1058 m).
Eleinte dél felé folyik, majd Kálnónál délnyugat felé veszi az irányt, belépve a Nógrádi-medencébe.
Magyarországot Ipolytarnócnál éri el. Balassagyarmat és Ipolyság érintése után ismét dél felé fordul, ezen a szakaszon a magyar-szlovák határon (Nógrád megye) folyik, kivétel a Tesmag és Tésa közötti szakasz, megkerüli a Börzsönyt, majd Szobnál ömlik a Dunába.
A folyó jelenlegi hossza 212,43 km (szabályozás előtt 254 km), esése a teljes szakaszon 596 m. Vízjárása rendkívül ingadozó.
Bár az élet elvitt szülőfalumból, de minden évben visszajárok az Ipolyt meglátogatni. Szeretett folyóm nem maradhat a társaságom nélkül.
