(Az eredeti cikk 2013. január 21-én jelent meg a horgaszvidek.wordpress.com oldalon.)
Úgy esett, hogy Péter barátommal már nem bírtuk a bezártságot – egy horgásznak nem lételeme a zárt tér. Hirtelen felindulásból elindultunk, hogy megnézzük, milyen a Karasica télen.
Amint megérkeztünk a víz partjára, konstatáltuk, hogy nem a lassú folyású patakocska áll most velünk szemben, hanem igen „gyors” folyású. Helyenként két méter mély folyó.
Elkezdtük bejárni a környéket halak után kutatva.
Sajnos 3-4 órás horgászatunk során nem találtunk egyet sem. De legalább kimozdultunk a friss levegőre, és uszkve 5-6 km-t gyalogoltunk – vagyis könnyed testmozgás volt az elmacskásodott, elkényelmesedett testünknek.
A lelkünknek volt igazán szüksége erre, hogy pecabotot foghattunk a kezünkben, és megcsodálhattuk a természet téli szépségeit, és hogy milyen is a Karasica télen.
