(Az eredeti cikk 2013. július 18-án jelent meg a horgaszvidek.wordpress.com oldalon. Szerző: Dergez Péter)
Miután Balázst nemrég jól megtépte valami a Karasicán, és amúgy is januárban voltam ott utoljára, egy újabb éjszakai peca után úgy éreztem, levezetésnek jó lesz egy kis portya a patakparton.
Nem is bántam meg, habár 40 órát voltam ébren egyhuzamban.
Balázsunk már megint kujtorog valahol a Tisza környékén, így Tomi jött ismét velem, erre a vízre neki is szól az engedélye.
A Villány alatti kb. egy kilométeres szakaszt vallattuk kis wobblerekkel, körforgókkal meg néhány kezdetleges műléggyel.
Rengeteg koppintás, sok lekövetés, egy leakadt balin, két domolykó nekem, és végre Tomi sikerélménye (ő még nálam is kezdőbb pergető): első pergetett hala, egy kis csukakölyök képében.
Nagy volt az öröm.
Jómagam a patakot is megjártam a 300 Ft-os kis körforgó miatt akinek a két domit köszönhettem előtte.
Csak nem hagyom egy 50-60 centis víz túlpartján.
