Pergetés domolykóra

(Az eredeti cikk 2014. április 9-én jelent meg a horgaszvidek.wordpress.com oldalon.)

A domolykó pergetése az egyik legizgalmasabb módszer a kifogására. A helyszín a Baranyai kisvizek.

Pergetés domolykóra: hogyan csináld?

Szeretik az élénk színű és mozgékony műcsalikat, mint például a wobblerek, körforgó villantók és a gumihalak.

Dobd a csalit olyan helyekre, ahol a domolykók feltehetően várják a táplálékot.

Ezek lehetnek a part menti növényzet, kövek, víz alatti akadályok vagy a mederben lévő mélyedések, törések.

A domolykó gyakran támad gyorsan mozgó zsákmányra, ezért fontos a megfelelő csalivezetés.

Próbáld meg a műcsalit egyenletesen húzni, de időnként érdemes megállítani, majd ismét gyorsítani, hogy változatos mozgást adjon a csalinak.

Ez felkelti az érdeklődését és támadási ösztönét.

Ha folyónál, patakoknál horgászol, hagyd, hogy a csalit a sodrás vezesse, miközben lassan visszahúzod.

A domolykók gyakran várják a sodródó táplálékot, így ha a természetes áramlást imitálod, nagyobb az esély a kapásra.

Gyakran agresszívan támadnak, de néha csak finoman „megcsípik” a csalit.

Figyelj az apró rángatásokra is, mert ezek lehetnek a kapás jelei.

Ha érzed a kapást, egy gyors és határozott bevágás szükséges, hogy biztosan megakaszd a halat.

Újra a patakparton

Munka után mi is gondoltunk egyet Nagy Tomival (aka Big T), és lementünk pergetni.

Vagyis csak én akartam pergetni, mert Tomi kitartóan nyúzza a legyes botot.

Aminek igen örülök, mert ugyebár gyakorlat teszi a mester. 😉

Én bíztam egy-két csukában is, mivel már vége a csuka tilalomnak.

Főként ez volt a fő indokom a pergető bot mellett.

Első dobásra sikerült beszakítanom egy 0-s körforgót, így mérgemben felraktam a télen beszerzett kis homemade wobikból egy katica mintásat.

A víz nem hazudtolta meg magát. Gyors folyású, bő vízhozam, és szeszélyesen zavaros volt.

Pont, ahogy szeretem. 😛

A wobbler

Már régóta terveztem, hogy kicsit tesztelgetem a beszerzett pár darabot, és ennek most jött el az ideje.

Ez kellett hozzá, hogy beszakadjak. 

Első dobás, jól veret a kis katica, és megáll.

Na, fasza, megint beakadtam.

Ha beszakadok megint, összepakolok és hazamegyek.

De nem.

Határozott rántás a zsinóron, és az akadó elindult felém.

Én meg hangosan felkiáltottam, hogy hal! 🙂

Még jó, hogy nem volt körülöttem senki.

Mikor fel tudtam emelni a fenékről, még nagyobb volt az öröm.

Egy cirka 35-40 cm-es süllő figyelt rám bugyután, én meg remegő lábbal néztem vele farkasszemet.

Aztán gondolt egyet, és „kiköpte” a kis katicát. Így jár az, akinek apró wobblerein apró horgai vannak.  😀

Ezzel a lendülettel, és izgalommal odébb álltam, mert a röpke fárasztás során az összes létező halat elzavartuk a patak ezen szakaszán. 

Új hely elfoglalva, csali a vízben.

A wobbler teszi a dolgát, veret szépen, ütés, akadás, és végre egy domi.

Szinte a lábam alatt vette fel a csalit.

Gyors fotó, puszi, pá, és tovább pörgettyűzök.

Szorít az idő, kevés ez a pár óra meló után.

Ha tehetném, napokat el tudnék tölteni egy-egy patak partján cserkelő pecával. 

Közben érkeznek sorra a domik.

A nap is lemenőben, a halak is egyre ritkábban kopogtatják a katica hátát.

Lassan vége a mai pecára szánt pár órának.

Közben Big T is visszafelé jön a saját kis túrájáról.

Én közben figyelem a patakban lévő folyami rákokat, miként küzdenek a víz hatalmas erejével.

Aztán még végezetül egy csuka, és még egy süllő esett rabul a katica kecses víz alatti táncának, de fotót nem engedtek készíteni magukról személyiségi jogokra, és a wobbler kis horgára hivatkozva. 

Összességében egy remek pecán voltunk túl.

Pár óra alatt jó pár domolykót sikerült lencsevégre kapnom, és a katica kitin páncélja sem sérült nagyon.