(Az eredeti cikk 2013. június 2-án jelent meg a korábbi blogomon. Szerző: Dergez Péter)
Irgalmatlan dilemma: nappali süllőzés vagy fűnyírás.
Ha elkezdem bütykölni a bedöglött fűnyírót, akkor ugrott a mai peca. Ha horgászni megyek, nem lesz kész a fűnyírás, ami amúgy is 3 hete tolódik az esők miatt.
Sokáig nem gondolkodtam, szóltam Tominak, aki épp ismerkedik a pergetéssel, hogy kapja össze magát, aztán hajrá!
Titkos tipp egy közeli tóról
Múlt héten kaptuk a tippet egy vízről, ami közel van, de nincs tömeg, van pár érdekes szabály, de ha betartod őket, illetve van némi fogalmad a horgászetikettről és a természetben való viselkedésről, akkor a tulajjal is jól ki fogsz jönni.
A bejegyzés kicsit titkosnak tűnhet, de se én, se a helyiek nem szeretnék, ha sokan megrohannák ezután a vizet.
Az arra érdemesek vagy ismerik, vagy úgyis eljutnak ide.
25 perc autózás után leértünk a hegyről és egy közeli objektumnál találkoztunk az informátorommal, aki közben az idegenvezetőnk is lett (Ian Fleming sehol nincs).
Mentünk még 5 percig, ki a városból, fel a dombra le a dombról és már ott is voltunk.
Prémium tavak és nappali süllőzés
Szép, rendezett és nem utolsósorban labortisztaságú környezetben várt a két tó.
Még a fák is mintha vigyázzba vágták volna magukat (szigorú ember a tógazda).
A nagyobbik tavon ketten horgásztak, a kisebbiken egy pár volt.
Etetőanyagot tilos használni, hallottunk nagy pontyokról és óriás csukákról, de ma sajnos ilyennel nem találkoztunk. Majd legközelebb.
Első tó: ismerkedés és szuvenírok
Az első, nagyobbik tavat mutatta be először a helyismerettel rendelkező informátor, – az egyszerűség kedvéért hívjuk őt Balázsnak – látszott hogy nem először van itt, ahol akadókat mondott ott tényleg minden harmadik dobásra bent hagytunk valami szuvenírt a halaknak.
Ő inkább átsétált legyezni a túlpartra, mi meg ismerkedtünk a vízzel.
Mi dobáltunk egy órácskát, ő közben egy kis pontykölökkel gazdagította az élményeit, majd átmentünk a kisebb tó partjára, ahol szép süllőket lehetett sejteni.
Itt már halat is fogtunk, Tomi is, én is 1-1 törpeharcsát.
Sikeres kapások és adrenalin
Délután 2 körül jobban beborult, szemerkélő eső volt és itt mutatta meg a víz azt az arcát, amiért jöttünk.
Először a part mellett fordult vissza egy gyönyörű nagy kék farok a körforgót követve, majd mikor nem volt jelentkező, jött a jolly jokerem, a fehér swimming grub.
Táncoltatás a fenéken a partig, majd görbül a bot! Szép nagy süllő volt, ki is rázta a szájából a part mellett a horgot.
Kézremegés, adrenalinfröccs.
Gondoltam, a nagyot nehezebben nyeli be, feltettem egy kis fehér twistert, erről is lefordult egy, majd a következő már szépen akadt.
Meg még egy.
Ahogy a nagykönyvben meg van írva. Aztán kisütött a nap és süllőék elmentek aludni.
Képek és köszönetnyilvánítás
Oké, tudom hogy sokat beszélek, mindjárt jönnek a képek. Ismeretlen vízen 5 óra alatt szép teljesítmény volt úgy érzem.
Még egyszer köszönet Balázsnak és a tógazdának. Meg persze Tominak, hogy kitartott.
És most beszéljenek a képek.
Amik tényleg jók, azt Balázs fotózta, amik meg csak képek, azt nekem sikerült.
A blog gazdája mindeközben rövid időre hűtlenné válva kedvenc időtöltéséhez élete párjával mászkált a hegyekben, ezért is írtam ezt a kis bejegyzést, nehogy már erre a hétre horgászélmények nélkül maradjanak az olvasói.
