(Az eredeti cikk 2013. május 15-én jelent meg a korábbi blogomon.)
A vasárnapi pecámon felbuzdulva ma, munka után kilátogattam egy kiváló csukaállománnyal rendelkező tóra.
Ha csak pár órája van az embernek pergetni és élményeket szeretne, akkor egy olyan tóra kell menni, ahol tutira van hal.
Indulááás
Összepakoltam, kiértem, ittam egy jó kávét, és elkezdtem dobálni. Szerencsére három pontyhorgász volt a tavon, szóval őket nem zavartam.
Sajnos a halakat sem, mert jó három órán át csapkodtam a vizet, de semmi. Egy rávágás sem. Már azon agyaltam, hogy hazamegyek.
Közvetlen a part mellett elakadtam. Tudtam, hogy ott van kövezve a partszél. Kétszer-háromszor megrántottam, de semmi.
Odaálltam az elakadás fölé, határozottan rántottam egyet a zsinóron, erre megindult a zsinór, és megszólalt a fékem is.
Eredményes harcsázás és harc a hallal
Éreztem, hogy nem lesz kicsi hal, elkezdtem kiabálni a tógazdának, hogy jöjjön segíteni, mert a mai célhalaim nem ekkorák voltak (2,40-es 0-10 g-os spin blad-el pecáztam, 0,08-as fonott az orsó dobján)!
Bár csukáért jöttem, eredményes harcsázás lett a vége.
