(Az eredeti cikk 2013. október 6-án jelent meg a horgaszvidek.wordpress.com oldalon.)
Reggel, ahogy beültem az autóba, 5,5 °C-ot mutatott a hőmérő, mire kiértem a tópartra, -1 °C lett belőle.
Szeretem az őszt
A parton minden deres. Annyira örültem ennek, nem tehetek róla, szeretem az őszt.
Gyors kipakolás, etetőanyag bekeverés, etetés, ereszték beállítása, és peca.
Mire elkészültem mindennel, közben megérkezett Lajos bácsi és „kollégája”.
Innentől jól szórakoztam a két öregen.
Igaz, Lajos bácsi szerint a „kolléga” fiatal ember (kb. 5-6 évvel lehetett fiatalabb).
Őszi horgászat a Vasasi-horgásztavon
A délelőttömet szántam a pontyoknak, de azok elkerültek.
Igaz, a kárászok amiket fogtam kisebb pontyoknak is jók lettek volna.
Átlag súlyuk 80-90 dkg volt.
A délutánból pár órát a pergetésre szántam, de hiába. Ismét nulláztam.
Kezdtem azt hinni, hogy bennem van a hiba, valamit rosszul csinálok, hogy nem tudok halat fogni.
…majd őszi horgászat a Pécsi-vízen
Ez a gondolat ma sem hagyott nyugton, és kimentem egy kicsit a Pécsi-vízre.
Közben felhívtam DP-t, ő pár faluval feljebb horgászott.
Míg ő legyezett, én már a pergető botot vettem elő.
Azzal a tervel indultam le, hogy sügerezek egy jót.
Sajnos szembesültem azzal, hogy kb 50-60 cm-t emelkedett a vízszint, így igencsak nehéz volt megközelíteni a vizet.
Apró halakat nem is lehetett látni a felszínen.
Gondolom, a hideg idő és a magas víz lejjebb vitte őket, talán egészen a Dráváig.
Kerestem egy kis helyet, ahol leguggolva, megbújva a fűben dobálhatok.
Elsőre (plasztikkal) egy kis balint sikerült fognom.
Aztán egy ideig semmi, de egy pergető horgászat erről szól.
Majd sikerült egy kis csukát is kivarázsolnom a vízből.
Két óra alatt szerintem ez nem is olyan rossz teljesítmény. 🙂
Közben DP egy ritka rovarra bukkant horgászat közben, mégpedig egy endemikus élőlényre, egy szongáriai cselőpókra.
