(Az eredeti cikk 2013. július 4-én jelent meg a korábbi blogomon.)
A Pécsi-víz lett a célpont a múlt hétvégi sikeren felbuzdulva. Szombaton rengeteg halat láttunk ezen a szakaszon, így nagy reményekkel indultam el meló után.
Irány a patakpart
Megérkeztem a tuti helyre, gyors kipattantam a kocsiból, egy könnyű kis vászonbakancsot felkaptam (sajnos ebben a melegben nem a legkellemesebb viselet egy bakancs, és hosszúnadrág, de a nagy gaz miatt muszáj), és tűz a patakpart.
Először csak néztem a vizet és sorra bukkantak elő a vízinövények takarásából a szebbnél-szebb halak.
A kristálytiszta Pécsi-víz
Kezdek beleszeretni a Pécsi-vízbe, azt hiszem! Láttam nagyobb balinokat, vörösszárnyú keszegek hadát, naphalat, domolykókat, és a mai peca célhalának elkönyvelt sügereket is.
Elkezdtem a legapróbb kis twinyókkal dobálni egy köves szakaszt, de csak a vörösszárnyúakat tudtam vele felcsigázni.
Lassan egy órája álltam egy helyben, nehogy megriasszam az időközben ide sereglett halakat. Egy kis sikló is kíváncsi lett rám.
Az első fogás a Pécsi-víz partján
Eltelt még vagy fél óra, de a sügerek nem jöttek. Láttam pár domit, gondoltam, kicsapok belőlük egy kettőt, és irány haza.
Felraktam egy szöcske utánzatot, és elkezdtem dobálni. A harmadik dobásra jött is egy durva koppintás a woblerre, és csobogás egyből a víz tetején.
Gyorsan kitekertem a halacskát, nehogy elriassza a többit, és a lábam előtt vettem észre, hogy ez nem is domi! Egy kis mohó sügerentyű volt az.
Tovább a patakparton
Gyorsan visszaengedtem a sügeret, aztán gyors dobálás ismét. Sajnos semmi jelentkező nem volt már ezen a helyen.
Kezdett a pecázásra szánt időm is a végéhez közeledni, így feljebb mentem egy kicsit.
Ahogy sétáltam a partmenti földúton, rengeteg halat láttam a vízben, de igen nehéz terep lett volna itt horgászni.
Meleg és egy újabb fogás
A fotón lévő távoli diófa volt a következő cél, ahol van egy-két olyan szakasz, ahol a vízi növényzet között el lehet szépen vezetni a wobblereket és a plasztikokat.
Lassan este hét óra felé járt az idő, de úgy izzadtam a napon, mint kurv@ a templomban.
Visszaváltottam plasztikra. 0,8 grammos microjig fejre felpattintottam egy piros kis twinyót, és elkezdtem dobálni a nádas szélét.
Első dobásra éreztem egy ütést, de azt hittem, hogy csak belehúztam valamibe a csalit, de hirtelen kiugrott a vízből egy kis csukakoma.
Egy kis bicsak volt. Próbáltam vezetgetni a sűrű növényzet között a halacskát, de a kis horog hamar kipattant a szájából.
De legalább még egy ok, hogy maradjak még egy fél órát! Beálltam egy másik helyre, és folytattam a pecát. Nem is kellett sok idő, jött egy következő jelentkező.
Eredmények
Azt hittem a kristálytiszta vízben, hogy megint sügeret fogtam, de nem. Ahogy feljött, egy kis tenyeres süllőfi volt.
De a kis fürge gyorsan belevetette magát a hínárba, és le is verte magát a horogról. Így jár, aki kis horoggal horgászik.
