(Az eredeti cikk 2013. június 29-én jelent meg a korábbi blogomon.)
Patak horgászat lett a program, pedig az eredetileg úgy volt, hogy már két hete elkezdtük szervezni a pecát a Sió-csatornára.
De tegnap este fél tízkor Péter felhívott, hogy ugrott a peca mert magas a víz. Gyors agyalás telefonon keresztül, és döntés.
Irány a Pécsi- és a Fekete-víz. A Fekete-vízre már egy ideje készülünk pecázni, de sosem jutottunk el.
Indulás és érkezés
Peti telefonon felajánlotta, hogy jön értem hajnal négyre, de én nem éltem ezzel a lehetőséggel.
Inkább maradtunk a reggel 6 órási találkában. Piszok gyorsan 5 óra lett. Eléggé enerváltan, és álmosan indult a reggel. De azért sikerült bebootolnom.
Megjött Peti, kocsiba bepakolunk, és irány a Pécsi-víz. Megérkezés a kiszemelt és leinfózott helyhez, gyors parkolás az árnyékban, hajrá patak horgászat.
Az első dobások
Örömmel nyugtáztam, és hangosan ezt a nagyvilágba kürtöltem, hogy van hal! 🙂
Kristálytiszta vízben rengeteg halat lehetett látni, és ahogy leértünk a patakpartra rengeteg kis ivadék volt a sekély vízben.
Már dörzsöltük a tenyerünket, hogy belenyúltunk a tutitba. Aztán elkezdtünk dobálni.
És dobáltunk, és dobáltunk, ja és csalit cseréltünk, és dobáltunk, és dobáltunk.
A táncoló domolykók
Peti kicsit lejjebb ment, én maradtam a hídnál, ahová megérkeztünk. Kicsit megálltam a dobálással, és csak néztem a vizet.
Rengeteg domolykót láttam, és nagy meglepetésre előkerült a sügerek kis csapata is (úgy 10-15 fős kis banda).
Ahogy ott álltam, hirtelen a híd árnyékából előbukkant 4-5 db 30-40 cm közötti domolykó.
És mintha táncoltak volna a víz alatt. Csak körbe-körbe úszkáltak. Gyönyörű látvány volt.
Újabb kalandok úton a Fekete-vízhez
Aztán elkezdtem ismét dobálni, de semmi. Közben megérkezett Peti is. Feljebb a patakban látott szép nagy sügereket, de nem tudta őket becsapni.
Én úgy döntöttem megreggelizem, és elindultam az autóhoz. Úgy 20 métert, ha megtehettem, széles vigyorral a száján kilép Peti a híd alól, és egy kis sügeret tart a kezében.
Gyorsan visszaszaladtam, fotózás, és vissza a vízbe. A nagy izgalom után egy gyors reggeli, aztán vissza a híd alá.
A kávévadászat és az engedélyek
Már jó két órája csapdostuk a vizet, és egy kis sügeret tudtunk kikönyörögni abból a rengeteg halból, ezért úgy döntöttünk, továbbállunk a Fekete-vízhez.
Na de, merre is van az arra? Térkép nincs a kocsiban. Akkor telefonon a térképen nézzük, merre kell menni.
Beértünk egy faluba, aztán a faluban vége lett az aszfaltos útnak. Akkor irány a földút.
Aztán hirtelen a földúton haladva házakat pillantottunk meg, meg egy fickót, aki gyalogolt a poros úton.
–Jó napot kívánok! Lehet, bután fog hangzani a kérdés, de hol is vagyunk pontosan?
Kikerekedett szemekkel nézett ránk.
–Görcsöny és Pellérd között félúton…
Megköszöntük a helymeghatározást, és elindultunk Görcsöny irányába, mert Sámod település volt az első cél.
Irány faluról falura
Ugyanis itt lehet megvenni az engedélyt a Fekete-víz alsó szakaszára.
Pontosan a Pécsi- és Fekete-víz Szaporca község határában lévő összefolyástól a Dráva folyóba való befolyás előtti 50 méterig szól a kiváltott éves engedély.
Megérkeztünk Sámodra, gyorsan kiváltottuk az éves engedélyt kő kemény 3200 Ft-ért egy évre.
A helyi kis kocsma nyitva is volt, akkor irány be egy kávéra. A söntésben a csapos közölte, hogy kávé az nincs! Szomorúan tudomásul vettük, és beültünk az autóba.
Na, majd a következő faluban. Átmentünk 3 falun, de egyikben sem volt nyitva egy kocsma sem.
Így kávé nélkül jutottunk el a vízig. Az első hídnál meg is álltunk és elkezdtük vallatni a vizet.
Peti hamar fogott egy kis balint. De több jóval nem kecsegtetett ez a hely, így továbbálltunk. A patak horgászat ilyen: jókor kell lenni jó helyen.
Ígéretes helyek felfedezése
Egy szimpatikus helyen megálltunk ismét, ahol épp kövezést alakítottak ki az egyik partoldalban.
Itt láttam a bokor mellett pihenni egy kis kölyökcsukát. Szóval ígéretes helynek tűnt.
Peti beült egy fa mellé, én a kövezésnél vallattam a vizet.
Hirtelen Peti felkiáltott, és ahogy odanéztem az UL pálcája karikába hajlott, és csak fogta a botot.
Pár másodperc múlva hirtelen kiegyenesedett a bot, és ahogy tekerte az orsót a zsinór végén már nem volt csali.
Ne tévesszen meg a víz mérete, patak horgászat során is simán találkozhatsz vérmes ragadozókkal.
Találkozás Atyafival
Ahogy a nap egyre magasabbra kúszott az égbolton, egyre kevesebb kapást tudtunk kicsikarni, vagyis szinte semmit.
Szépen lassan haladtunk a Dráva torkolat felé, amikor épp a derékig érő gazban próbáltam előrejutni, és persze a meredek partoldalon való leesést elkerülni, megpillantottam egy kajakot a vízen, és egy magyar zászlót a végében.
Ahogy közelebb mentem láttam már az orrán az ismerős festést. Magával Atyafival találkoztunk.
Pár mondatot váltottunk, aztán ő elindult felfelé, mi meg a tanácsára lefelé. Mert az alsó részen vannak a csukák. A tapasztalt horgász tanácsait mindig szívesen vesszük.
El is jutottunk úgy jó 100 méterre, ahol is két fűzfa volt a túlparton, és rengeteg balint láttunk a magas partról, ahogyan úszkálnak fel, s alá a vízfelszín közelében.
Elkezdtük vallatni ezt a részt, de a folyamatos kikíséréseken túl nem jutottunk el a halfogásig.
Az út vége
Párszor a fa árnyékából kijött egy-egy termetesebb balin, de amint a napsütötte részre ért, már rögvest vissza is fordult.
A patak horgászatban éppen ez a szuper, hogy megfigyelheted a halak viselkedését a sekély vízben.
Visszafelé még váltottunk pár szót Atyafival, aztán még visszamentünk a két legígéretesebb helyre, de semmi. Beültünk az autóba, és irány haza.
