(A cikk 2013. március 11-én jelent meg a korábbi blogomon.)
Ahogy már írtam egy régebbi bejegyzésemben, itthon is szigorítanák a halászatot. Máshol már komoly szankciókat, lépéseket tettek ennek érdekében.
A túlhalászat okozta drasztikus halállomány-csökkenés immár globális mértékű.
Megoldást csak a kereskedelmi célú halászat állandó kordában tartása jelenthet, ellenkező esetben számolni kell a halászterületek teljes ökológiai összeomlásával.
Valahogy nem látom sehol az arany középutat.
A királylazacok példája
Királylazac (Oncorhynchus tshawytscha): Ez a legnagyobbra megnövő lazacfaj. 3-6 évig él.
Átlagosan 5-8 kilogrammosak, azonban a valaha fogott legnagyobb királylazac súlya közel 60 kg volt. Íze különösen finom.
1991 óta mennyisége Kamcsatka folyóiban a harmadára csökkent, ezért sok helyen halászati tilalmat vezettek be, azonban ez nem tarja vissza az illegálisan halászó hajókat, amelyek közül számos orvhalász Kamcsatkán kívülről érkezik, ami tovább nehezíti a felderítést.
Megsemmisülés fenyegeti például a királylazacok állományait.
A New York Times online kiadása szerint idén nyáron jórészt üresen maradtak a Yukon folyó mentén sorakozó füstölőházak, ahol az alaszkai indiánok a tápanyagban dús halat a hosszú téli időszakra tartósítani szokták.
A királylazacok tetemes része ugyanis nem tért vissza az óceánból szokásos ívóhelyeire, Alaszka folyóiba, ahol az ikrák lerakását és megtermékenyítését követően elpusztuljanak, átadván a helyet a következő generációnak.
Mivel ez a jelenség az elmúlt években is tapasztalható volt, az érintett vizeken teljesen leállították az impozáns méretű lazac halászatát.
A királylazacok éveket töltenek a Bering-tengerben, mielőtt felnőve visszatérnek szülőfolyójukba.
A Yukon mentén élő emberek egybehangzó véleménye szerint a tőkehalhalászat tehet arról, hogy egyre kevesebb hal teszi meg ezt az utat.
Évente körülbelül egymillió tonna sávos- és fekete tőkehalat fognak ki a Bering-tenger keleti részéből, s a hatalmas vonóhálókban a királylazacok is fennakadnak, amelyek tetemét általában visszadobják az óceánba.
Menteni a menthetőt
A királylazacok nagy része már nem jut vissza a folyókba.
2000 óta a véletlenül kifogott királylazacok száma robbanásszerűen megnőtt, s 2007-re elérte a 120 ezret.
Ezen példányok egy része a nyugat-alaszkai folyók felé tartott: ha életben maradtak volna, becslések szerint 78 000 felnőtt hal térhetett volna vissza egykori szülő- illetve potenciális ívóhelyére.
Az akaratlanul kifogott halak, az úgynevezett mellékfogás csökkentésére tett intézkedések nem újkeletűek.
Egy 2006-os szabályozás révén a tőkehal-halászhajók elkerülték azokat a körzeteket, ahol sok királylazac akadt volna a hálójukba.
A következő évben azonban minden visszatért a régi kerékvágásba.
„A királylazacok hiánya tönkreteszi az alaszkai falvak gazdaságát. A Yukon menti települések tavasszal súlyos árvízzel küszködtek, amely épületeket, hajókat, hálókat, füstölőházakat mosott el. Most pedig az embereknek nem lesz mit enniük, hiszen többnyire a lazachalászatból élnek” – olvasható a New York Times tudósításában.
A szakemberek szerint nem kizárólag a túlhalászat mellékfogásai tehetnek a drasztikus állománycsökkenésről.
Megváltoztak a csendes-óceáni áramlatok, és lehet, hogy a folyami körülmények is. Sokat azonban nem lehet tudni a királylazacról azután, hogy kiúszik az óceánba.
Herman Savikka, az alaszkai hal- és vadvédelmi hatóság biológusa úgy szemlélteti a tengeri környezetet, mint egy nagy, fekete dobozt.
A halászzsákmány egyre kevesebb
Mint ahogy arról korábban a National Geographic Online is beszámolt, a gyorsan olvadó dél-alaszkai jégmezők környéki területek hirtelen izosztatikus megemelkedése is hozzájárul ahhoz, hogy a folyók alsó szakaszán teljesen megváltoznak a hidrológiai viszonyok, s ezek szintén előidézői a lazacok egyedszámai csökkenésének.
Egy jó évben a Yukon alsó folyásánál, Emmonak városában működő KwikPak halászati cég 200–300 embernek is munkát ad.
Idén nyáron csupán harminc főt vettek fel, és messze ez a cég a legnagyobb munkaadó a környéken.
Jack Schultheis, a vállalat igazgatója elmondta, hogy a királylazac halászatának betiltásával egyidejűleg korlátozták a ketalazac nyári kvótáját is, annak ellenére, hogy az utóbbi faj jó néhány egyede visszatért a folyóba.
Véleménye szerint a Yukon alsó folyásánál elterülő falvak gazdaságilag lényegében lenullázódtak.
A túlhalászat milliárdos üzlet
Az illegális kaviárkereskedelem óriási üzlet. Értékét több százmilliótól több milliárd dollárra becsülik.
A drog- és fegyverkereskedelemhez mérhető extraprofitból bőven jut pénz a politikusok, hivatalnokok, katonatisztek lefizetésére is.
A piaci kereslet Oroszországban és Japánban is növekszik, így a bevétel is egyre nagyobb. Ma már egész falvak egyetlen tevékenysége és jövedelemforrása az orvhalászat lett.
A túlhalászat jelentős: becslések szerint 2003-2006 között a hivatalos adatoknál másfélszer több halat halásztak.
A helyzet azóta csak tovább romlott, s az orvhalászat mértéke ma már a hivatalos halászattal vetekszik.
Azokon a folyókon, ahol legális halászat is van, a háztartások 30 százaléka érintett az orvhalászatban, azokon a folyókon viszont, ahol nincs hivatalos halászat, a családok 90-100 százaléka az orvhalászatból él.
A szegénység ráadásul újabb szerencsevadászokat hajt Kamcsatkára, hogy részesüljenek az orvhalászat ígérte magasabb jövedelemből.
Az illegális üzlet beindításához elegendő bérelni egy helikoptert és megegyezni az orvhalász brigádokkal, akik a gyakran alig 10-15 méter széles folyók vizét hálókkal zárják el a vonuló lazacok elől.
Egy ötfős orvhalász csapat naponta akár 1000 kg kaviárt is képes begyűjteni, amit helikopterrel, vagy a nyugati parton végigfutó gázvezeték mellett épült úton szállítanak el a feldolgozó helyekre.
A lazac felmetszett hasüregéből begyűjtött értékes kaviárt ezután sózzák, majd konténerekben tengeri, vagy légi úton, a helybéliek szerint nem ritkán katonai szállító-repülőgépekkel juttatják el Oroszország európai területeire.
Petropavlovszkban még 15 dollár a lazackaviár kilója. Ugyanez Moszkvában már a többszöröse.
Ez mozgatja az üzletet, s ez sodorja a kipusztulás szélére a lazacokat, vele együtt a medvéket, s más fajokat.
Alig húsz esztendeje, hogy lazacvándorláskor a félsziget fővárosa, Petropavlovszk körül a patakok, s folyócskák vize még hemzsegett a halaktól.
A túlhalászat következtében mára ezek a vizek már csendesek. A lazac eltűnésével az orvhalászat is véget ér majd, hogy az ökológiai válság árnyékában egy hosszú és keserves szociális válság kezdődjön el.
Kamcsatka lazacai így állnak bosszút.
u.i.: Minap láttam az egyik természetfilm csatornán, hogy Észak-Amerika egyes folyószakaszain a királylazac halászatának az idejét mindösszesen 18 órán át lehet végezni!