(Az eredeti cikk 2013. november 18-án jelent meg a horgaszvidek.wordpress.com oldalon.)
Itt van a hamisítatlan ősz. Reggel köd, hideg, hulló falevelek. Legszebb hónapok, a nagy halak ideje.
Aki pontyozik, most szerintem nagyobb eséllyel pályázhat élete fogására. Én viszont most nem pontyozni indultam, hanem csukázni.
Csukás peca ősszel, csodaszép időben
Végre kellőképpen lehűlt az idő, és vele kezd a víz is – ideális egy jó kis csuka pergetésre.
Verőfényes napsütésben indultunk el DP-vel és egy cimborámmal, Imivel.
Többször hívtam már pergetni, és végre jelentkezett, hogy ráér a hétvégén, ráadásul úgy keresett meg a héten, hogy rég volt már csukaszagú a keze.
A víz felszíne tükörsimán feszült előttünk.
Néha egy apró fuvallat borzolta meg csak, ami beszökött a völgybe, így az északi népek nagy csuka horgászai által hangoztatott szlogen: „No wind, no pike!” igazsága is kiderülhet a nap végére.
Egy kis „sztárolás” nem árt az írónak sem. De úgy nehéz fotózni, ha az ember el van foglalva a halak fárasztásával.
Sikerült megtalálnom a tuti csalit, és sikerült fognom gyorsan két krokeszt.
A másodikat szó szerint nyakon „csíptem”.
Csukára műléggyel…?
DP úgy döntött, hogy csak legyeskedni fog (ő fáradt el jobban délutánra).
Így aki kint volt a vízparton, nézett nagy szemekkel, hogy az a hülyegyerek most tanul bedobni, vagy mit szerencsétlenkedik azzal a bottal?! 😀
Nagyon tetszetős, és egyben fárasztó ez a csukahorgászat műlegyekkel.
Kipróbáltam én is, de a pici domis legyekhez vagyok szokva, így igen bután próbáltam dobálni a hatalmas legyeket.
Mi Imivel a klasszikus pergetésnél maradva próbálkoztunk.
Igaz a szerencsét a szűz kéz hozta meg ismét.
„Mert nem mindig a Vadász leli Zsákmányát
hanem Zsákmány választja Vadászát.
Nem mindenki kezéből jó és érdemes a Halál…Csak csendben! Psszt!
Lépteim zaja ne keltsen hangörvényt.
Mert közeleg a Tél
Mikor tisztán mint szűzpapíron
Vad és Vadász észrevétlen nem lép.
Az Űzőből válik Üldözött
Így hát csitt…
Vihartól hangos a határ,
Jég és hó özöne dúl már.
Fojtott hallgatás, és feszült figyelem;
S fagyott lábnyomán sötétség jár,
Hideg kézzel lopva életet.
Diána légy velem!
Ahogy a nyíl a húrra feszül…
Tőled kapva röptét a mennybe merül.”– A Vadász imája Diánához a vadászat istennőjéhez
Szóval Imi belehúzott, vagyis bele akaszkodott egy szebb jószágba. 90 cm felett volt a szépség.
Nagy volt az öröm, mivel lassan egy éve nem pergetett, és most sikerült egy ilyet megfognia.
Mint elejtett vad a terítéken, úgy pózolt ez a csuka.
Neki is tetszik az őszi avaron ejtőzni egy picit.
Sajnos DP-nek nem sikerült becsapnia egy csukát sem, de kellőképpen elfáradt a háta és a válla az egész napos dobálásban.
Pedig biztosan nagy mutatvány lett volna egy komolyabb csuka fárasztása legyes bottal.