(Az eredeti cikk 2013. augusztus 3-án jelent meg a horgaszvidek.wordpress.com oldalon.)
Már reggel el lett baszva a napom, mert korán kellett kelnem.
Trópusi hőség a kontinentális éghajlaton
Legalább is úgy 4 órát aludtam, mert ebben a trópusi melegben (ide tudtam volna cifrább jelzőket is írni) nem igazán tudok aludni. Szóval szarul ébredtem na.
De még a tegnap estéhez hozzátartozott, hogy megnéztem egyik kedvenc „horgász” filmemet, így kellő elhivatottsággal vágtam neki a mai pecának.
Hajnalban csörög az ébresztőm, olyan elánnal, hogy nem tudtam neki ellenállni. Kávé, gyors tusolás (de minek?), és irány a vasútállomás (mire leértem, nyoma sem volt a tusolásnak).
Ülök a vonaton
Jegy megvétele Villányba, és várakozás. Meglepődve tapasztaltam, hogy Pécs-Villány vonattal olcsó is, és gyors is.
Ami nem egy MÁV hagyomány. 745 Ft a jegy ára, és röpke 40 perc alatt le is ér a vonat.
A peronon várakozva, fejemből kinézve vettem észre egy kisebb csoportosulást.
Mindenki kék ruhában, valamit körbe állva hangoskodnak. Gondoltam, nagy probléma lehet, ha már ennyien vannak ott.
Bringát szereltek. Gondolom, a komplett éjszakás műszak szurkolt az egyik kollégának.
Amint sikeresen feldolgoztam a képi és a hangi megnyilvánulást az uraktól, ismét stand by üzemmódba helyeztem magam egy padon.
Erre megtalál egy „szimpatikus” úriember, hogy kínáljam már meg egy cigivel.
Hogy engem mindig megtalál valaki valami hülyeséggel!
Szerencsére betolták a gépet a peronhoz, felpattanok, és már indulunk is.
Egy idős hölgyön kívül senki nem volt a kocsiban. Szuper, még tömeg sincs!
Karasica gyalog
Megérkeztem Villányba. Gyorsan lepattantam a vonatról, átvágtáztam a síneken.
A vasúti sínek mellett megy egy kis patak, ami beletorkollik a Karasicába.
Ezzel a pár száz méteres szakasszal kezdtem a pecát, de semmi.
A Karasicára rákanyarodva nagyobb reményeket tápláltam halfogás terén.
A vasúti és a közúti híd között ismét semmi. Igencsak meglepett a dolog.
Aztán a közúti híd alatt észrevettem két, nem a vízbe való tárgyat.
A helyi fiatalok erejük teljében vannak. A meder közepébe állítottak két útépítésnél használt elkerítő korlátelemet.
Mondanom sem kell, hogy nem könnyű kiemelni egy ilyet a vízből, és üzenném a fiataloknak, hogy ha ennyi felesleges energiájuk van, nyugodtan keressenek meg, tudok adni munkát!
Még ehhez a reggeli tornához visszatérve a második korlátelem kiszedésekor sikerül a derekamat is meghúzni, a gatyám is végig hasadt a nagy terpesz miatt, amit bemutattam a pataknál.
Karasica alsó szakasza
A mai etap megint az alsó szakasz volt, igaz, kevesebbet jártam be, mint amit szerettem volna a derékfájásnak, és eme remek időjárásnak köszönhetően.
A kis zúgót kezdtem el dobálni és „beletenyereltem” egy balinóvodába.
Két dobásból két kis balin. Gyorsan odébb is álltam, nem akartam kárt tenni a kis balinifjakban.
Tovább menve pár méter után újra dobálni kezdtem. És már az itt megszokott vehemenciával valami odavágott a körforgónak.
Ebből a méretből rengeteg lakik ebben a vízben. Jó ivadéknevelő ez a kis víz.
Merészet gondolván, elkezdtem keresni a sügereket, mivel a múltkor DP is fogott itt egy szebbet. De az első dobásra ismét jött egy pici csuka.
Eddig ez volt itt a legkisebb, a csali mérete lehet támpont: 2 cm-es plasztik csali, egy 0,8 g-os fejjel felvértezve.
Gyorsan odébb állva, és pár száz méterrel lejjebb próbálkoztam.
Messze elkerülve a halóvodát. Jöttek szépen a domik lefelé, egy meglepi sügérrel, és egy kagylóval bolondítva a repertoárt.
Hol az árnyék, meg a víz?
Kezdett egyre melegebb lenni, így próbáltam árnyékot keresni. Elindultam a félbehagyott útépítés felé, ahol csak a hidak állnak.
Ekkor megpillantottam valamit a fűben.
Nem a vadkacsákat, hanem egy fiatalember feküdt félmeztelen a fűben.
Kicsit be voltam sz@rva, hogy valami baja lett, vagy elájult.
Az utóbbi stimmelt, elájult a piától. Amikor fölé hajoltam, és elkezdtem picit mozgatni, olyan piaszag kezdett áradni, hogy magam is bekómáltam tőle.
Kicsit megkönnyebbülve felsegítettem, útjára indítottam az igencsak kígyó mozgású srácot. Azóta, remélem, hazakeveredett!
A környéken sehol egy lélek, a gyurgyalagok, és a fecskék társalgásán kívül semmi zajt nem hallani.
Csak azok a fránya legyek ne lennének. Balázs említette a legutóbbi bejegyzésében, hogy bögöly kíséretet kaptak legutóbb.
Hála az égnek, ez kimaradt, de most kárpótoltak a legyek. A mondás is azt tartja, ahol a büdös, ott a meleg. Nekem csak melegem volt, de akkor ezek szerint már büdös lehettem.
Így fülest a fülembe dugtam, így nem hallani a zümmögést!
Lehet, hogy a zene hatására, vagy nem tudom másnak betudni a dolgot, akasztottam két akkora domolykót, mint a botom parafa nyél része (50 cm feletti).
Az egyik megtépett, a másik sikeresen leverte magát a horogról (a fránya lenyomott szakállú horog).
Illegálisan kevés a víz a csatornában
Szépen vánszorogtam lefelé, amikor megjelent a helyi erő egy traktorral.
Néha-néha odanéztem, hogy ezek most mit is akarnak.
A platón hat darab tartály, két aggregátor, és szivattyúk.
Gyorsan visszafordultam, mert sajnos van egy hibám: szeretek kérdezősködni.
Szóval megkérdeztem a „szimpatikus úrtól”, hogy vasziszt lósz csinál tulajdonképpen most itt?
Hát…, izé…, öööö…. itt most vizet vinne öntözni.
Mondom, engedély?
Az nincs. Miért kell?
Mondom, miért ne kellene?
Azt ő nem tudta. Mindig innen viszik a vizet (kb. azon a szakaszon 30-40 cm-es a víz).
Kérdezem tőle, hogy szerinte nem kevés ebben a patakban a víz?
Most, ahogy nézi, az.
Erre mondtam neki, hogy akkor ne is tessék levenni az aggregátort, mert innen most nem fog vizet vinni.
Meglepődve nézett rám, de felcsukta a plató oldalát, és elment.
Kicsit kihúztam magam, hogy egy ekkora parasztot (úgy 120-130 kg-os emberke volt), „lebeszéltem” a vízvételről.
Sajnos, viszont van egy érzésem, hogy fog még jönni ő ide vízért.
Na de, valamit tettem a kis patakért, és ez kurva jó érzés volt.
Gyorsan fogtam két szebb domit ennek örömére.
Aztán kezdett már piszok melegem lenni ezért visszafordultam.
Visszafelé már csak vonszoltam magam a nagy melegben, és alig vártam, hogy a hídhoz érjek, és lepihenjek az árnyékba.
Közben megérkezett Balázs is a Dráváról. Őt is igen megviselte a meleg.
Amíg odaértem az életmentő árnyékhoz, sikerült beszakítanom a domifogó kis körforgómat.
Balázzsal pár percet pihegtünk az árnyékban és elindultunk visszafelé.
Életmentő fuvarom volt haza, és itt is nem győzök hálálkodni Neki. Köszi a fuvart!
Nem tudom, meddig tart ez a buzi meleg, de lassan befejezhetné már! Azért ez a peca sem volt rossz!